Balesetek; történések

Miért gondolja minden szkeptikus azt, hogy ha lennénnek űrlények ugyanolyan fejlettek lennének mint mi? A fénysebességet nem a legkisebb részecskék érhetik el, hanem a legkönnyebbek, mert Einstein relativitás elmélete azt mondja, hogy minél gyorsabban megy egy tárgy annál nehezebb. Ha fénysebességgel kéne mennie, akkor végtelenszer annyi lesz a súlya, mint az eredeti. Csakhogy aminek nincs súlya, mint például a fénynek, annak végtelenszer nulla, tehát nulla marad a súlya. Viszont ami nem súlytalan, az végtelen súllyal nem tud megmaradni a levegőben. De lehet, hogy a földönkívüliek egy olyan szintet értek el, amiben lehetővé tudják tenni, hogy valahogyan elérjék a fénysebességet. Én hiszek a földönkívüliekben, mert ha az űr végtelen elképzelhetetlennek tartom, hogy nincs rajtunk kívül inteligens létforma. Én csak abban nem hiszek, hogy az űrlények itt szórakoznak velünk, és csak nézegetnek minket. Szerintem észleltek vmit egyszer, és kiderült, és azóta csinálják a fake videókat, képeket, gabonaköröket. Egyébként van gyorsabb a teleportálásnál. Nem tudják hogy csinálják, de nagyon hatásos. Térugrásnak nevezték el, az alapján, hogy láttak nagyon messziről egy tárgyat, ami keringett egy bolygó körül, és egyszercsak hirtelen egyik pontból a másikba ugrott. Olyan távolság volt, hogy fénysebességgel is kb. 10 másodpercig tartott volna az út. De ez kevesebb mint egy másodpercpercbe tellett. Egyébként most a Discovery űrhajót leszállásakor követte vmi, fel is vették kamerára, és most vizsgálódnak, hogy mi lehettet. Vmi szabályos kocka alakú tárgy volt.

De az is meglehet, ha az az idegen civilázció már nagyon magas szintre ér.. Végülis ki tudja

A teleportálás sem lehet gyorsabb fénysebességnél (mert ugyebár a teleportálásnál is van agyagáramlás). És ahhoz, hogy teleportáljon, először a célállomásnál (is) kell egy szerkezet, ami visszarendezi az oda érkezett anyagokat eredeti állapotukba, tehát először el kell oda jutni hagyományos úton.
No, persze, mint írtam, kizárni nem lehet, hogy mégis itt van a "feketekabátos, Thomsonos, mégsem gengszter életforma" (tehát legföljebb 20 fényéves körzetünkben - tehát legtávolabb vmelyik szomszédos naprendszerben - van egy bolygó, ahol nemcsak kialakult az élet, de intelligens életforma is létrejött, amely gyorsabban fejlődött, mint mi, és képes volt nagyon nagy sebességgel haladó, nagy üzemanyagtartalékkal rendelkező, de - a jelentések szerint - igen kicsi űrjárművet létrehozni, amelyekkel ide is eljutottak, aztán 50 éve csak basszák a rezet a Föld körül, és időnként szórakozásból ráijesztenek valakire), csak olyan kicsi a valószínűsége, mint annak, hogy az asztal, aminél ülök, egyszercsak minden külső hatás nélkül fölemelkedik.

Szerk.: Még annyit, hogy a fénysebességet csak a legkisebb részecskék képesek elérni. Pl. sugárzásnál csak a gammasugár fénysebességű (fotonok), a béta (elektronok/pozitronok) már jóval lassabb, az alfa (He atommag) pedig egészen lassú (a többihez képest persze). (Utána tudnék nézni a pontos számoknak, de igazából nem lényeges, szerintem.) Tehát már egy 4 nukleonból álló rendszer sem képes a fénysebességet elérni (na jó, részecskegyorsítóban talán, de az se biztos). Akkor viszont egy sok-sok mólnyi atomból álló rendszernek a közelébe jutni is gyakorlatilag lehetetlen.

Lehet hogy egy másik lehetséges életforma, már fejlettebb nálunk és képesek szupergyors sebességre kapcsolni, vagy egyszerűen teleportálni...

Méghogy kitaláltam! Méééééér nem hisz nekem senkiiiiiii?!! Egyébként én írtam (Mert a rohdék feketeballonosok diktálták! ). De van annyi valóságtartalma, mint amire válasz.


Azt egyébként hozzátenném, hogy akik nem hisznek az ufókban, azok nem azt nem hiszik, hogy létezhet élet más bolygókon is, hanem nagyon csekélynek tartják a valószínűségét annak, hogy fényévnyi távolságokat képes legyen az adott életforma utazni. Ugyebár a fénysebességnél nagyobb sebesség nincsen, és azt megközelíteni is csak a scifikben tudják, de, ha mondjuk 10-20 fényévnél nagyobb a távolség, akkor még a fénysebesség is kevés. És üzemanyag is kell, méghozzá egy ilyen utazáshoz még egy esetleges fúziós meghajtásnál is lehetetlenül nagy mennyiségű. Aztán, ha az amerikaiak valóban talátak volna idegen technológiát, az biztos, hogy forradalmasította volna az űrkutatást, és nem ott tartanának, ahol.

Ehh.. ezt most kitaláltad, vagy szedted valahonnan?

Remélem ezt is a vicclapról szedted, mert odaillő!
Egyébként ilyen történetem nekem is van:
A 60-as évek elején történt, hogy Jack Stinkypeasent, a Barátságosak Azok Szerintünk, Kik Idegenek, azaz a BASZKI nevű ufókutató társaság elnökét látogatták meg a feketekabátosok. A National Big Bankba ment pénzt fölvenni, mikor fényes nappal a bank ajtaja előtt egy nagy fekete limuzin lefékezett, és öt fekete ballonkabátot és kapapt viselő furcsa lény ugrott ki belőle, dobtáras Thomsonokkal a kezükben, és berohantak a bankba. Az egyikük egyenest a várakozó Stinkypeasenthöz lépett, orra alá nyomta a Tommy puska csövét, és azt mondta: "Földönkívüliek márpedig nem léteznek, és mi sem! Ezt jegyezze meg jól, és eztán eszerint éljen, különben..." és egy kicsit meglóbálta a fegyvert. Jack később úgy nyilatkozott, hogy a puskának határozottan temetőszaga volt. A történtek után az öt azonosíthatatlan lény ismeretlen eredetű tömött zsákokkal hihetetlenül gyorsan távozott, a rendőrség szerint a fekete limo "egyszerűen felszívódott". Jelenlétük nyomán a bankban mindenki fucsa szrító érzést érzett a gyomra tájékán, füstszag volt, és néhány apró lyuk keletkezett a plafonon és a páncélszekrényen.
Stinkypeasent az események hatására még azon a héten lemondott elnöki posztjáról, sőt, ki is lépett a BASZKI-ból. Tíz évvel később ugyan kiadott egy könyvet Mi az igazság a földönkívüliekről? címmel, de abban semmi konkrétumot nem állít, és az incidenst a ballonkabátosokkal ki is hagyja belőle, pedig többen állítják, hogy később látták a szerző házánál is lefékezni a fekete autót, és, hogy a lények azt is elmondták nekik, hogy hogy néznek ki a nem létező földönkívüliek, és hol nem léteznek.

Ui.: Hálistennek, már elmentek a rohadékok! Így elárulhatom nektek, hogy a fenti szöveget pont ugyanazok a szemét feketeballonos, Thomsonos, kalapos, zöld maszkot viselő életformák diktálták az előbb orrom alá nyomva a puskát, amelnek tényleg határozottan temetőszaga volt!!! Hát, így jár aki egy kicsit is kutakodni merészel utánuk, úh. vigyázzatok!!!
Egyébként azt is elmondták nekem, mielőtt távoztak, hogy az XDXDLOLROFLAMO 1337 nevű bolygóról nem származnak, és egyenest onnan nem jöttek ide hozzám ráncba szedni. De ezt szigorúan tilos leírnom a könyvben, amit majd tíz év múlva kiadok róluk, hogy betegre keressem magam!

Itt egy elég érdekes cikk, az UFO titkok őrzőiről :S

A földönkívüleiekkel kapcsolatos rejtélyek sokszor mosolyra fakasztják azokat az embereket, akik elutasítják annak a lehetőségét, hogy az univerzumban nemcsak a Földön létezik élet. Aki kíváncsi, számtalan beszámolót talál, de mindig ott marad a kérdés: ha így van, miért titokban látogatnak meg bennünket? Miért nem veszik fel nyíltan a kapcsolatot, ha az embernél intelligensebb lények?

Már több ufológus is próbálta felfedni az igazságot a bolygónkon túli lényekről, mégsem kapunk egyértelmű magyarázatokat. Amikor nyilvánosságra került egy bizonyos videófelvétel, amelyen egy ufót boncoltak, azonnal elkezdték keresni a hibákat, pedig nyílt titok volt, hogy az USA-ban találtak egy lezuhant csészealjat.

Persze ebben sem lehetünk biztosak, de aki tudja, hogyan működik az amerikai kormány, azt is sejti, hogy képviselői szeretik a titkokat, melyeket a "pánik elkerülése érdekében" tartanak magukban. Hazánkban is léteznek olyan emberek, akik nem gondolják érzéki csalódásnak a földönkívüliekkel való találkozást, szavaikat mégis hiteltelennek nyilvánítják.

Talán nem véletlen, hogy olyan távoli a kézzelfogható bizonyíték. Az ötvenes években kezdtek terjedni azok a rémtörténetek - persze a bokrok alatt -, hogy aki fel akarja lebbenteni a fátylat az ufókról, azoknál egyszer csak megjelennek fekete ruhás emberek és megakadályozzák a nyilvánosságra kerülést. Az ismeretlenek kalapot is viseltek és mindig elegáns autóval érkeznek.

Az ötvenes évek elején a Nemzetközi Repülő Csészealj Iroda igazgatója, Albert Bender akarta megismertetni az emberekkel a titkokat, de meglátogatták az említett fekete ruhások, akik telepatikus úton kommunikáltak vele és rávették, hogy hallgasson. Cserébe elárulták neki azt is, amit addig nem tudott. Később könyvet írt az eseményről, de nem adta ki az idegenek által ismertetett információkat, és azt sem, amire magától jött rá.

Kérlekszépen, én ezt a cikket a www.vicclap.hu-rol szedtem, benn volt a viccek között (ikszdé)

Ennek a cikknek meg tudnád adni a forrását? Mert, ha ez igaz, az nagyon lol (mármint az, hogy ilyesmivel képesek a bíróság elé állni)! Ennél már csak az volna duvább, ha a bíróság nem röhögi ki őket!

És még 1, de ne csak én írjak!

Az olaszországi Spoletóban egy házaspár pert indított családi házuk korábbi tulajdonosa ellen, mert az eltitkolta, hogy a házat szellemek lakják.
Gaetano és Stefania Bastianelli azt hitték, hogy jó üzletet csináltak, amikor sikerült olcsón megvenniük a házat, de ekkor még nem tudtak annak különös múltjáról. Később derült ki, hogy házukban már járt a Perugiai Egyetem paranormális jelenségekkel foglalkozó kutatócsoportja, és a 70-es években ördögűzést is tartottak ott egyszer.
Az 57 éves Gaetano elmesélte az újságíróknak, hogy a szellemek már az első ott töltött éjszakájukon elkezdték romboló munkájukat. Arra ébredt fel a házaspár, hogy a fürdőszobájukat gőz árasztotta el, az ajtó alatt folyt ki a forró víz, mert valaki az éj leple alatt kinyitotta odabent a csapot. Az állítólagos szellemek egy másik alkalommal a kertben a fűnyírót és az asszony autóját is felgyújtották, a 10 éves gyerek pedig lánccsörgést hallott.
A házaspár felbérelt egy ügyvédet, hogy beperelje az előző tulajdonost. Az ügyvéd így nyilatkozott az újságoknak:
- Nyert ügyünk van. Egy 1490-es olasz törvény szerint ugyanis az előző tulajdonos köteles a ház eladásakor tájékoztatni a vevőket, ha a házzal valami probléma van. Azt hiszem, megszorongatjuk őket a bíróságon.

Na még 1 itt van, elég rideg, én nem aludnék ott 1 percig se

Nemrég a montanai Bozemanbe utaztam meglátogatni a testvéremet és a menyasszonyát. Egy lakást bérelnek, amíg az új házuk felépül. Mielőtt álomra hajtottam volna a fejem, arra figyelmeztettek, hogy szellemek vannak a lakásban. Először azt hittem, csak ugratnak.

Mindig is egy kicsit szkeptikus voltam a természetfölöttivel szemben, mert nem gondolom, hogy pont velünk akarnának kapcsolatot teremteni. A biztonság kedvéért azért első éjszaka égve hagytam a lámpát, de hajnali háromkor arra keltem, hogy nagyon zavar valami. Rájöttem, ostobaság volt felkapcsolni a villanyt, és egy határozott mozdulattal megszüntettem a fényforrást.

Csak feküdtem a sötétben, és nem tudtam elaludni. Egész éjjel forgolódtam, végül hanyatt feküdtem, és bámulni kezdtem a mennyezetet. Egy pillanat elteltével hangokat hallottam. Olyan volt, mintha valaki egy rádiót próbálna behangolni. A lábujjamtól a fejem búbjáig végigfutott rajtam a hideg. Majd furcsa, vibráló érzés járta át az egész testem.

A recsegő hang mellett mintha egy ember is összefüggéstelenül motyogott volna valamit. Próbáltam nyugtatni magam, hogy ez csak azért fordulhat elő, mert este a szellemekről beszélgettünk. Mikor meg akartam szólalni, egy hang sem jött ki a torkomon. Kicsit később minden erőm összeszedtem, és elhatároztam, megkérdezem, mit akar tőlem.

De csak ziháltam, és folyton elakadt a szavam. Ami ezután következett, attól még most is libabőrős leszek. Miután megpróbáltam beszélni, egy ember jelent meg az ágyam mellett, közvetlenül a lábamnál. Szakadt inget viselt, amin csak egy gomb volt. Az alsónadrágjába volt betűrve, a kezein pedig sebeket láttam. Kopaszodó, hatvan év körüli embernek nézett ki.

Akkor ijedtem meg a legjobban, mikor megszólalt. "Ez az én helyem" – suttogta a sejtelmes hang. És tényleg az övé volt. Abban a földszinti hálószobában aludtam, amiben leélte egész életét, és ott is halt meg. Miközben beszélt, ajkai megmagyarázhatatlanul lassan mozogtak. Miután befejezte mondókáját, eltűnt. A vibrálás és a hangok is abbamaradtak.

Azóta utánajártam a történteknek, és megtudtam, hogy létezik alvásbénulás. Ez azzal jár, hogy képtelen az ember a beszédre, de nem tudja, hogy tényleg ébren van, vagy csak álmodik. Mielőtt olvastam volna ezeket a cikkeket, nem volt kétségem afelől, hogy teljesen öntudatomnál voltam aznap éjjel.

Tisztán emlékszem, hogy próbáltam beszélni, de csak makogtam, és annak az embernek az arca is rémisztően valóságos volt. Ezek a tapasztalatok annyira meggyőzőek, hogy képtelen vagyok elhinni, hogy tudományos magyarázata van a dolognak, és nem a természetfölötti műve.

Miután elmeséltem a történteket a testvéremnek és a menyasszonyának, elmondták, nekik is voltak hasonló élményeik. Egy héttel azelőtt a lány hallotta, amint a szellem elmondta, hogy ő Bill. Közben érezte a rezgést és őt is rázta a hideg. Egész ott tartózkodásom alatt és utána is a földszinti hálószoba ágyában érezni lehetett a levegő vibrálását.

A bátyám barátnője egy nő hangját is hallotta egyik éjjel, aki azt mondta: "Figyeld a számat." A leendő sógornőm szája remegni kezdett, és nem tudott megszólalni. Az utazásom egy könnyed síelésnek indult. Vártam, hogy találkozhassak a családommal, megismerkedhessek csinos lányokkal, és kicsit lazíthassak végre. Bill közbeszólt, ő másként tervezte a vakációmat. Annyit elmondhatok, már határozottan nem vagyok szkeptikus.

Azért is írtam hogy inkább furcsa mint parás

Áhhh ez nem annyira parás. Mondjuk ha rajtam megy keresztül a vörös ruhás hölgy lehet nem ezt mondanám

Ez meg a másik Furcsa sztori, a neten találtam:

Nem hiszünk a szellemekben, ezért amikor a barátom figyelmeztetett minket, hogy a szállodai szobánkban a hatodik emeleten kísértetek járnak, kinevettük. Sok őrült ember szaladgál odakint, akik hisznek a szellemekben, és olyan szállodában akarnak maradni, ahol kísértetek járnak. De Marie és én nem vagyunk olyanok. A Mizpah-ot választottam a hétvégi pihenésünkhöz, mert tetszett a szálloda leírása és a szolgáltatásaik. Nem azért, mert van egy fantomjuk.

Csak úgy heccből, Marie megkérdezte a barátomat, hogy ki is az a szellem a szobánkban. Azt mondta ő ”A vörös ruhás hölgy”. Egy prostituált volt, akit féltékeny barátja folyamatosan kínzott, végül megfojtotta. Szelleme továbbra is itt kering a szállodában. Feladata, hogy kövesse a vendégeket és játsszon a kaszinó kellékeivel. ”Egy szerencsejátékos szellem?” – kérdeztem nevetve. A srác mereven nézett rám és én elnézést kértem, amiért viccet csináltam abból, amiben ő hitt. Gyorsan jó éjszakát kívántunk és elindultunk a hatodikra.

Már majdnem a szobánkhoz értünk, amikor Marie hirtelen elkezdett zihálni és megragadta a karomat. Megálltam és ránéztem. Tágra nyílt szemekkel a folyosó végére mutatott. A szemünk láttára egy vakító női alak sietett felénk. Mint egy babonás ember, reszketni kezdtem. A bőröm csak úgy bizsergett a váratlan hidegtől, amint keresztülhaladt rajtunk, majd jobbra átment a falon közvetlenül a szobánk mellett.

”Úr isten, tényleg egy szellem van a szobánkban” – kiáltottam. ”Én oda be nem megyek” – mondta határozottan Marie. Arca sápadt volt, fekete szemei pedig tágak a félelemtől. ”Kizárt!” Magam sem éreztem sok kedvet ahhoz, hogy bemenjek. De volt egy két éjszakára szóló egyezményünk, ráadásul az előleg ki volt fizetve, és nem kérhettük vissza. Nem akartam pocsékolni a pénzünket! Végül mégis kinyitottam az ajtót. Felkapcsoltam a villanyt és megnéztem minden zugot, hátha meglelem a Vörös ruhás hölgyet. De eltűnt.

Marie teljes mértékben ellenezte, hogy a szellem járta szobában telepedjünk le. Végül le kellett mennem a recepcióra és új szobát kérni egy másik emeleten. A férfi nem mondott semmit, amikor közöltem vele, hogy láttuk a Vörös ruhás hölgyet. De az "én megmondtam, hogy ez lesz" mosoly az arcán mindent elárult, és én a legszívesebben megütöttem volna. Végül átírt minket egy másik szobába egy másik emeleten.

Marie egy szemhunyásnyit sem aludt azon az éjszakán. Ébren maradt, mert félt, hogy ismét megjelenik a falon át a Vörös ruhás hölgy és szörnyű dolgokat művel velünk. Hajnalban keltünk, és a reggelivel egy időben már ki is jelentkeztünk a Mizpah-ból. Attól a naptól kezdve mindig Marie foglalta le a szállásunkat, és mindig meggyőződött arról, hogy soha nem volt ott szellem azelőtt, hogy bejelentkeztünk volna.

Ez hátborzongató. Viasaton is szokott menni egy ilyen műsor ahol el kell dönteni, hogy az 5 ilyesfajta sztoriból mi igaz és mit találtak ki. Szoktam nézni abban is vannak kegyetlen jó sztorik, de így olvasva sokkal jobb szerintem.

Én ezt olvastam valahol:
Chuck Miller író éppen hazafelé tartott dél-amerikai kisvárosokban való témakereséséről, amikor az országút mellett egy tizenhárom év körüli gyereket látott sétálni. Chuck akkor csak annyit furcsált, hogy a hajnali órákban mit keres egy fiatal odakint. Néhány perccel később megállt az egyik városkában, hogy megreggelizzen, bement a helyi boltba és magához vette, amire szüksége volt.

Fizetéskor a pultos megkérdezte, hogy nem látott-e a bolt előtt egy fiút. Mert pont Miller előtt nem sokkal bement hozzá, vett egy csokistejet és két csomag drazsét. A korai időpont miatt a tulaj nem tudott visszaadni neki az ötvendollárosából, ezért hátrament a pénztárcájáért, hogy felváltsa. Amikor visszatért, a vásárlója eltűnt.

Miller mondta, hogy pár mérfölddel arrébb látott egy gyereket, de az nem lehetett ugyanaz, mert képtelenség, hogy ilyen rövid idő alatt olyan messzire juthatott volna az üzlettől. Ám a boltos hasonló ruházatra emlékezett, mint amilyet az író látott az út melletti vándoron. Ezért gyorsan beugrott autójába és visszament oda, ahol utoljára látta a titokzatos fiatalt. De hiába hajtott még tovább, már nem találta sehol.

Chuck úgy döntött, hogy megfordul és hazamegy végre. Azonban az előző megállóhelye után az egyik lakókocsiparkban észrevette a fiúcskát, gyorsan fékezett, és egy nem túl szabályos kanyarral megfordult az úton. Viszont az emberkének megint nyoma veszett. A terület jól belátható volt, úgy kétszáz méteren, szóval vagy köddé vált, vagy gyorsabban fut a villámnál.

Miller értetlenül állt a történtek előtt, de úgy döntött, hogy aznapra elég volt a furcsaságokból, így hazament. A fantáziáját azonban nem hagyta nyugodni a dolog, így visszautazott a városkába, hogy a könyvtárban nyomozzon egy kicsit, hátha megtud valamit. Hamarabb nyomra akadt, mint gondolta volna. Talált egy húszéves cikket a helyi lapban, amiben egy kisfiú haláláról írtak.

Egy turista család legfiatalabb tagját beküldték a szülei, hogy vegyen magának édességet a boltban, amíg ők tankolnak. Ám a szülők valamiért megfeledkeztek csemetéjükről, és nélküle indultak el. A srác utánuk futott az útra, ám egy arra hajtó autós elgázolta, amit nem élt túl. Chuck arra a következtetésre jutott, hogy a gyerek szellemét látta, aki mai napig anyjáékat keresi a környéken.